Az első legfontosabb dolog, amit megemlítenék minden ide készülődőnek, az angol nyelv ismerete. Tudom, sokan hallhattátok azt korábban kijött ismerősötökről, hogy O sem tudott angolul,amikor először kijött, csak itt tanult meg. Valóban..én magam sem tanultam a nyelvet, és mégis nekivágtam (más választásom nem volt) és kijöttem a férjem után úgy, hogy a köszönésen kívül ténylegesen semmit nem tudtam... Akkor a férjem jött velem életem első ír állásinterjújára. Beadta a Managernek, hogy én valaha tanultam angolt iskolában, csak mar elfelejtettem, de majd előjön ez a tudás valamikor. Mai napig emlékszem, amikor az első munkanapomon így mutatott be új főnököm a többieknek. ő Ana, Magyarországról, és nem beszél angolul. Innentől kezdve senki nem is szólt hozzám, ergo sokat nem is tanultam az első hetekben. Most biztos akad olyan aki azt gondolja, hogy ez meg nem gond , de legalább jó pénzért dolgoztam. Egyet viszont nem kell elfelejteni. Akkoriban (1999.december) még nem volt itt olyan sok külföldi vendégmunkás. Volt egy pár kínai, akik csak 4 órában dolgozhattak, mert csak tanulóvízumuk volt. Az uniós csatlakozásunk óta viszont rengeteg külföldi áramlott be az országba. Statisztikai adatokra nem szeretnek itt most kitérni, de tény, hogy egyre több lengyel, magyar, román, szlovák és még ki tudja milyen nép lepi el Dublin utcáit. Most már megtehetik a munkáltatók, hogy válogatnak, és ma már minimumnak számít a jó angol nyelvtudás, a megfelelő kommunikációs készség. És még egy megjegyzés..sokan úgy gondolják, hogy ők bármilyen munkát elvállalnak, amihez nem igazán kell nyelvtudás, gondolván itt a takarításra, mosogatásra és hasonló kaliberű melókra. Egyet ne felejtsünk el. Pont ezekre a szakmai felkészültséget nem igénylő melókra van a legtöbb jelentkező. Épp ezért nagyon fontos egy jól megirt önéletrajz, és már az állásinterjún bebizonyítható angol nyelvtudás.
