ÍRORSZÁGI (Dublini Infók) - by Cukornita

  Rez Kinga vagyok. Az iwiw-en olvastam a leveledet az uzenofalon, es gondoltam irok neked egy par sort arrol, hogy milyen az elet idekint, Dublinban. Nem lesz teljes a kep, mivel mindenki mashogyan boldogul, mashogy alakitja a kis eletet, de szazbol egy variaciot legalabb megismerhetsz. Kis hatter-info rolam, csak a rend kedveert: 24 eves vagyok, es ez az elso hely a vilagban Budapest utan (eddig legalabbis), ahol huzamosabb idot toltottem/toltok. Idegenvezetonek tanultam otthon, ezert angolul egesz jol tudtam mar mikor kijottunk ketten a baratommal, diplomam (meg) nincs. Otthon recepcios voltam egy nagyobb nemzetkozi irodaban, mikor jott az otlet, hogy mi lenne, ha kimennenk Irorszagba. Ha oszinte akarok lenni, regota gondolkodtam a dolgon, de valami mindig megakadalyozta a dontes meghozatalat. Tavaly novemberben jott az otlet, es februarban leptunk a megvalositas talajara, ugyanis februar 26-an erkeztunk meg Dublinba. Szerencsere kedvesem egyik gyerekkori cimboraja mar itt eldegelt akkor ket eve, ugyhogy sok segitseget kaptunk, es nem kellett a negativ oldalt nagyon megjarnunk. Marcius kozepen mar dolgoztam is, mint titkarno egy kis ir cegnel, es itt dolgozom ma is. Ennyit a bemutatkozasrol. Megprobalok valaszolni az osszes kerdesedre. Sok pozitivummal es sok negativummal talalkoztam itt, Dublinban, viszont azt kell mondjam, hogy anyagilag mindenkeppen megeri kijonni. Nekem a legnehezebb itt termeszetesen a csalad es a baratok hianya. Ettol szenvedek a legjobban, ez szokta leginkabb elrontani a kedvemet, ha eszembe jut. Mar irtam, hogy a kedvesemmel jottem ki, aki nagy segitseg, de egy anyat, apat, testver, legjobb baratnot nem tud egy szemelyben potolni sajnos. Dublin szerintem egy szep kis varos, persze vannak szebbek is, de en nagyon szeretem a legkoret. Mindenfele nemzet mindenfajta emberevel talalkozhatsz, es aranylag nyugodtan megfernek egymas mellett. A legjobb itt, hogy mesz az utcan, es erzed, hogy az emberek nem stresszelnek. Hihetetlen. Rohanas van, de stresszeles annyira nincs, mint otthon. Az ido... arrol nem erdemes beszelni, mert a mostani nyar nem volt valami napos, hogy finom legyek. De karpotol erte a csodalatosan zold parkok, fak tomkellege. A rossz dolog itt, vagyis engem nagyon zavar: a szemet-hegyek az utcakon (a hanyasrol nem is beszelek) es toketlenkedes, mert itt van am. Osszessegeben orulok, hogy itt vagyok, mert ugy nez ki, meg tudom itt magamnak teremteni (anyagilag), amit otthon nem tudnek. Eddig ugy latom, hogy egy evben egyszer (talan ketszer) tudok majd hazamenni. (Most voltam eloszor otthon julius vegen, augusztus elejen.) Karacsonyra jonnek a szuleim mostmar biztosan. Ismerek olyan fiut, aki harom havonta hazajar az edesanyjahoz, ugyhogy meg lehet oldani. Negativ erzesek es melypontok mindig vannak, de esszel belegondolok mindig, hogy miert jottem, es mi ennek a haszna, hogy itt vagyok, es ez segit tovabbmenni.