Ma felvetődött egy kérdés az irányírország.com - on. Miben másabb az élet Írországban, mint Magyarországon. Timothy válasza nagyon megragadott, mert szó szernt azt írta le, amit én is gondolok erről az országról, az emberek felfogásáról, mentalitásáról. Így szólt a fenti kérdésre a válasz:
Engedjétek meg hogy kicsit hosszabban válaszoljak erre,mert ezt nemigen lehet két mondatba sűríteni.
Ahhoz, hogy érthető legyen,menjünk vissza az időben pár évet,mikor írországban először landoltam. Fiatal voltam,és bár nagyon sok országban megfordultam már előtte,féltem kicsit tőle.
Messze van, úgy hallottam az eső is állandó, hideg van, stb....
Aztán megjöttem, és napokon belül elfogott az az érzés,amit állandóan érzek.
Jó itt élni. Nem csak a pénz miatt. Az ország, az emberek miatt. Máig emlékszem első napjaimra. A bénázásra, a sok jóra és rosszra, az első munkahétre, stb.
Én csak 25 vagyok, sokatokhoz képest szemtelenül fiatal, de életem legszebb részét itt töltöttem.
Tetszik az, hogy reggel bemegyek dolgozni, csinálom amit kell, senki nem baxogtat, mint otthon. Elkávézok a főnökkel, miközben megvitatjuk a hétvégén történteket. Tetszik az emberek viselkedése, a hozzám való hozzáállásuk.
Én munkámból adódóan rengeteg emberrel beszélek nap mint nap, és bár az első kérdés mindig az " r u polish?" , mikor megtudják hogy magyar vagyok, sokukkal rettentő jókat beszélgetünk Magyarországról, rólam, róluk, stb.
Mert itt számít az ember. Számít a munkád, számít hogy jókedvű legyél.
Én nem Dublinban élek. Kisváros, kb. 15ezer fővel.
Az utcán gyalogolva minden harmadik ember dudál, integet, vagy megállnak pár szóra beszélgetni. Ismernek. Elismernek. És mindkettő egyformán fontos.
Magyarországon csak 3 hetet dolgoztam, hasonló helyen, mint most itt kinnt. És az a három hét elég volt. Nem sokat kaptam Magyarországtól. Két technikuspapírt talán.
Én azt mondom hogy ha valaki el akar valamit érni az életben, jelenleg külföldön kell próbálkozzon. Ezt látom, tapasztalom.
Itt írta nemrég valaki, hogy aki talpraesett, az itthon is megél. Igen,akinek megvan a kezdőtőkéje. Úgy nekem is menne. Mindenkinek menne. Olyan talpraesett lennék, hogy hihetetlen. Egy több sebből vérző országban. Ahol harapni az utcákon a szomorúságot, érezni a levegőben az elkeseredettséget, és reggelente köd helyett egyre sötétedő felhőket látsz.
Köszönöm nem. Nem kell. Miért kellene? Az első igazán szabad generáció tagja vagyok, aki szabadon dönthet az életéről, és ott él ahol akar. Esélyt kaptam, kötelességem élni vele.
A külföld roppant mód jellemformáló tud lenni. Úgy, hogy közben észre sem veszed...
Remélem nem kalandoztam el nagyon a fő kérdéstől, és ebből a pár sorból kivehető a válaszom. Mert benne van.
Írország és Magyarország különbsége ma, ahogy egy fiatal látja.
